„Tapintható Művészet Mindenkinek” vándorkiállítás, Nyíregyháza

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaink!

Engedjétek meg, hogy egy csodálatos élményt megosszak veletek. 2014 november 7-én megnyitottuk az alapítvány országos vándorkiállítás sorozatának 2. tárlatát, Nyíregyházán, a Jósa András Múzeumban. A múzeum részéről kiemelkedő vendéglátásban és segítségben volt részünk. Jelen volt és beszédet mondott Soltész Miklós államtitkár úr, Petneházy Attila országgyűlési képviselő, Dr. Bene János múzeum igazgató úr. És persze kamerák, sajtó. De ott volt rengeteg vendég, akik mind a tárlatra voltak kíváncsiak. Dolgoztak is látássérült tárlatvezetőink pihenés nélkül. Amikor úgy láttuk, hogy megpihenhetünk és tárlatvezetőink leülhettek ebédelni, kiszedték a tányérra a libacombot párolt káposztával, lenyelték az első falatokat, szóltak a múzeum munkatársai, hogy érkezett a közeli görög katolikus általános iskolából 2 másodikos osztály, kb. 50 gyerek. Tárlatvezetőink teljes természetességgel tették le a villát és kezdték fogadni az izgő-mozgó gyerekcsapatot. A kis srácoknak persze nem volt elég, hogy fedett szemmel végignézzék a kiállítást, ők bent maradtak és „látóan” is végigtapizták a tárgyakat, fotózkodtak Edit Rókája mellett. Végül kolléganőnk, Dezdi is beállt tárlatvezetőnek, hogy segítse a roham viselését a tárlatvezetőknek. A gyerekek lassan elfogytak és akkor Jovány Barbi látássérült tárlatvezetőnk elszaladt a kutyájáért, Happy-ért és az előtérben tartott egy rögtönzött kutyás bemutatót. Képzeljétek el! A boldog, kipirult Barbi és Happy 50 gyerek karéjéban. A külső körben a tárlatvezetők, alapítványi munkatársak, múzeumi dolgozók együtt. A gyerekek tapsviharral köszönték meg a bemutatót és akkor következett a csoda. A tanító nénijük megkérte őket, hogy náluk az iskolában szokásos köszöntéssel búcsúzzanak el és mondjanak köszönetet az egész napért.
És a gyerekek énekelni kezdtek. Ötvenen. Barbi, Happy középen. Énekelnek gyönyörű hangon, tisztán, hittel. Egy éltető éneket, dalt.
Lélegzet visszafojtva álltunk, nem akartuk megtörni a varázst. Megállt az idő, zenget az ének….
Hát, ezért érdemes. Kit érdekel ilyenkor már a sok munka, feszültség…
És elkezdjük majd újra! Mert ezért érdemes, bármibe kerül is…
Köszönöm, hogy meghallgattok!