Módosítva: 2023 november 1.
Kuratóriumi tagok
16 éves koromban olvastam Tóth Zoltán: A vakok képzetvilága című könyvét, aminek hatására a régészet helyett a gyógypedagógusi hivatást választottam. Már a főiskolai évek alatt is bejáratos voltam a Vakok Általános Iskolájába, majd a diploma birtokában nevelőtanárként kezdtem itt dolgozn i. Fontos volt számomra, hogy állják meg helyüket az életben tanítványaim, miután kikerülnek iskol ánk védőszárnyai alól.
15 évig otthon neveltem gyermekeimet, majd a szakmába való visszatérésemkor a szakiskolában kapta m lehetőséget arra, hogy a fazekas szakmát megtanulva, oktathassam a fiatalokat erre a szép kézmű ves szakmára. Próbálom megismertetni tanítványaimmal az agyagművesség széles palettáját. Mindig integráltam érdeklődési köreimet a vakokhoz. A 80-as években a Szépművészeti Múzeummal ka röltve megrendeztük a VGYOSZ-ben az első tapintható kiállítást. Adoptáltam a fazekas és a kerámi akészítő szakmát látássérültek számára. Kiállításokat rendezek és pályázatokra indítok látássérü lt fiatalokat, felnőtteket, ahol helyezéseket érnek el és ez visszahat reális önértékelésük kial akítására. Foglalkozok a SVOE-ből néhány érdeklődő felnőttel, akik látás és hallássérülésük ellenér e lelkesen agyagoznak, tanulnak ebben a témában.
Résztveszek a múzeumok akadálymentesítési programjában. Két vágyam van jelenleg: az egyik, hog y látássérült fiatalok részére munkahelyet létesítsünk a kézműves szakmákban. A másik, hogy vako k részére létesüljön egy galéria, ahol mindenki akadálymentesen férhet a művészethez. Ez utóbbi v ágyam megvalósulása vitt elsősorban a Kézzelfogható Alapítványhoz, ahol a társaság engem bízott meg az elnöki tiszttel.
Belsőépítészként érdekelni kezdett az akadálymentes tervezés, formatervezőként a vak gyerekek játék-segédeszköz tervezésével foglalkoztam, kiállítástervezőként pedig most először csöppenek bele a látássérültek speciális igényeit is figyelembe vevő kiállítótér megvalósításába.
Petneházy Emőke vagyok, a Vakok Speciális Szakiskolájában dolgozom gyógypedagógiai asszisztensként. Diplomámat a Külkereskedelmi Főiskolán szereztem 1990-ben. Előtte 27 évig a MALÉV-nál dolgoztam, mint légi-utaskísérő, ami munka alatt a tolerancia és empátia igyekszik az ember lényévé válni. Így jártam én is. Szükség volt még jó kommunikációra és kitartó, pontos munkára. Ezekkel a tulajdonságokkal igyekszem az alapítvány munkáját segíteni.
Gyógypedasszisztensi gyakorlati időmet a Vakok Speciális Szakiskolájában töltöttem és rabul ejtett a látássérült tanulók és felnőttek közvetlensége, az a tény, hogy nem az számított honnan jövök, ha nem az, hogy mit hozok. Az alapítvány céljai többek között a művészeteket közel vinni a látássérültekhez. Műélvezet nélkül sokkal szürkébb az élet. Azon igyekszünk, hogy ez ne így legyen.
Művészet a színház- és filmművészet is. Az AKKU-Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület Link audionarrátoraként, az első ilyen témában megalakított társadalmi kezdeményezés alapító tagjaként, narrálok, látássérülteknek akadálymentesítek élő színházi előadásokat, filmeket, kiállításokat, konferenciákat.
Tagok
Gyerekkorom óta vonzott a sarazás, agyagozás és szinte bárminemű kézműveskedés. Sok mindent kipróbáltam és végül az agyag győzött. Azóta is tart ez a rajongás. Immár 3 évtizede gyúrjuk egymást, azóta gyerekfoglalkozásokat, játszóházakat, táborokat tartottam és, mint vizuális kommunikáció tanár is tevékenykedem. A látássérültekkel való munkám 2016 óta tart, mikor a Látáspont műhellyel kezdtünk dolgozni. Itt végzett fiatal felnőtt fazekas látássérültekkel dolgoztunk, próbálván megteremteni a további munka és megélhetés lehetőségét. Közben elvégeztem a gyógypedagógiai segítő munkatárs képzést, így már – remélem – értőbben tudok viszonyulni sok feladathoz. 2021 óta dolgozom a Vakok Iskolájában, mint segítő. Nagyon sok mindent tanulok általuk magamról és róluk. A kreatív igényem is kiteljesedik a folyamatosan megújuló feladatok és kihívások teljesítése közben. Élvezem az együtt munkálkodást.
Már nyugdíjasként kapcsolódtam az Alapítványhoz. Kezdetben a szakkörön belül Zsebitől tanultam az agyagozás rejtelmeit. Nagyon megszerettem. Kisebb kerámia tárgyakat és elképzelésemnek megfelelő kis képeket készítettem már. Az alapítvány munkájában is tevőlegesen részt veszek, amikor szükség van rá, ezzel segítve a gyengénlátó gyerekek munkáinak szebbétételét.
Képző és alkotóművész vagyok.
Szeretem és csodálom a természetet, képeimhez is az ott talált „kincseket ” használom.
Van egy nem látó kisfiam, aki folyamatosan tanít minket a „másként” látásra.
Szeretném a művészetemet, tudásomat, gondolataimat, tapasztalataimat átadni az embereknek,
azoknak is, akik „másként” látják a világot. Az életem mostani időszaka erről szól.
Ezért rendezem országszerte az önálló nem tapintható kiállításaimat is és ezért veszek részt a kézzelfogható kiállításokon a tapintható alkotásaimmal.
Szeretném megmutatni ahogyan én érzékelem a különbséget és a hasonlóságot a két világ között.
Hidat szeretnék alkotni, ami könnyebbé teszi az átjárást és megismerést a látó és a nem látó emberek között.
Ezért csatlakoztam a Kézzelfogható Alapítványhoz, ahol mindez meg tud valósulni.
Hiszek abban, hogy a hasonló gondolkodású emberek megtalálják egymást.
Eredeti foglalkozásom kirakatrendező és dekoratőr, néha még érzem ennek a hatását. Úgy éreztem, az tenne boldoggá, ha gyerekekkel tudnék kézműveskedni, ezért elvégeztem egy játszóházvezető képzést, ahol szakmaválasztással (pl. népi fazekas) folytatni lehetett a tanulmányokat. Az agyag mint formázható anyag izgalmasnak tűnt számomra, ezért megtanultam korongozni, népi agyagedényeket készíteni.
Később ifjúságsegítő szakmai gyakorlathoz kerestem helyet, így csöppentem a Vakok Szakiskolájába és lettem Móga Erzsébet mentoráltja, aki az iskola egyik fazekasságot tanító szaktanára. Megismerkedtem olyan látássérült fiatalokkal, akik már a Kézzelfogható Alapítvány műhelyében dolgoztak, és általuk kerültem közelebb a vakok világához.
A látássérültek segítése és annak megtapasztalása, hogy ettől jobban érzem magam, a fazekasműhely varázsa, ami mindig közel állt hozzám, Zsebi (Móga Erzsébet) embersége és szakmai rátermettsége ami nagyon vonzó számomra, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy szerettem volna továbbra is ehhez a közösséghez tartozni.
1951-ben születtem Budapesten.1991-ben másoddiplomásként végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tiflopedagógiai szakán. Jelenleg már nyugdíjías vagyok, de előzőleg húsz évig dolgoztam a A Vakok és Gyengénlátók Intézetében, a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjában, ahol a felnőttkorban látássérülést szenvedett emberek elemi rehabilitálásával foglalkoztam. 1996-tól 2005-ig szabadidős tevékenységként kézművestechnikákat is tanítottam ugyanitt. Látássérült hallgatóinkkal közösen sokszor jártunk különböző múzeumokban és kiállításokon, amelyek részben vagy egészben tapinthatóak voltak. Több ilyen alkalom után megfogalmazódott bennünk az igény egy állandó, tapintható, azaz „kézzelfogható” gyűjtemény létrehozására, illetve annak befogadására alkalmas akadálymentesített épületre. Tapasztalataim alapján rendkívül fontosnak tartom továbbá a látássérültek rehabilitációjában is a képző- és iparművészeti, illetve a kézműves tevékenységek támogatását.
Tanulmányok:
2008 ELTE-BGGYK (látássérültek pedagógiája-terapeuta és tanulásban akadályozottak pedagógiája-tanár) 2011 ELTE-BGGYK („Látássérült személyek elemi rehabilitációja” szakirányú továbbképzés)
Rehabilitációs szakemberként felnőttkorú, főként a későbbi életkorban látássérültté vált személyekkel dolgoztam és emellett tanulási problémákkal küzdő gyerekekkel is foglalkoztam, mint fejlesztőpedagógus. Tanulmányaim idején lehetőségem volt bekapcsolódni az Iparművészeti Múzeum akadálymentesítési és múzeumpedagógiai programjaiba, jelenleg pedig külföldön gyűjtök tapasztalatokat önkéntesként a Spanyol Vakok Országos Szervezeténél. A Kézzelfogható Alapítványnál eltöltött idő segített rávilágítani arra is, hogy a tanítás is folyamatos aktív és alkotó munka, majd ennek nyomán gondolkoztam el azon, hogy mennyi párhuzam van a szakmám és a környezettudatos kreatív tevékenységek között (így jött létre a Cafetito. A művészet fogalmának nem létezik egységesen megalkotott és elfogadott pontos meghatározása. Szűkebb és tágabb értelemben véve is az egyén saját, szubjektív érzékletein, benyomásain és esztétikumán alapul. Hiszem, hogy így mindenki- valóban mindenki- zöld utat kap a művészetek világába. Remélem, hogy mindenki nagy örömmel fogadja a programjainkat és azt is, hogy a szervezet üzenete minél több érdeklődőhöz eljut.
Szentesen születtem, bár Szegvár a szülőfalum.
Innen erednek gyökereim, a bennem rejlő nyugalom és kreativitás.
12 éves koromban a Vakok Iskolájába kerültem, mert a látásom fokozatosan csökkent.
Gyógypedagógusnak tanultam, és természetesen a Vakok Iskolájában tanítok.
Szeretem a munkámat, a gyerekeket és minden eszközzel azon vagyok, hogy életük, megismerésük egyre könnyebb legyen.
Hol munkafüzeteket, hol eszközöket készítek. 2015 áprilisában sikeres szabadalmi eljáráson keresztül oltalom alá helyzeték kémiai modellező eszközömet, melynek neve „AtoMol”.
A Kézzelfogható Alapítvány munkájába már a kezdetektől bekapcsolódtam, részben mint tag, részben mint alkotó.
Az alkotásaim készítése során eltűnik a vibráló világ és kialakul egy békés, belső viharmentes érzés.
Három gyermekem van.
Réges-régi bútordarab vagyok a budapesti Vakok Iskolájában. 31 éve léptem át a küszöböt, azóta dolgozom látássérültek pedagógiája szakirányú gyógypedagógusként.
Délutános nevelői, majd alsós osztályfőnöki munkakörben kezdődött a pályám. Több mint 20 éve a szakiskolai tagozaton látásfejlesztő és egyéb egyéni fejlesztő foglalkozásokat tartok.
Legfőbb missziómnak a vak tanulók írás-, elsősorban aláírás tanítását tartom, ami eddig egy járatlan út volt a vak gyermekek oktatásában. Emellett a „látó” betűk és számok tapintásos megismertetését tűztem ki célul, hogy a látó világban még inkább otthon érezzék magukat, hiszen a Braille írás-olvasás csak az ő szűk világuk számára „megfejthető” kódrendszer. Annak ismerete természetesen nélkülözhetetlen az iskolai ismeretszerzésben, de a kettő nem zárja ki egymást!
A Kézzelfogható Alapítvány Látáspont fazekas műhelyét marketinges munkámmal segítem, ami a vásárok (főleg az iskolán belüli) szervezését jelenti, illetve az áru számontartását, szelektálását, az árazást, tárolást.
Másfél éve sikerült szert tennünk egy bérelt polcra a belvárosban, annak nyomonkövetése, áruval való feltöltése is az én feladatom.
5 éve nyitottam meg a „Látássérültek kézműves termékei” kereskedelmi és információs oldalt a Facebook-on, amely kerámiáinkat népszerűsíti. Megrendeléseket fogadunk itt üzenetek formájában, valamint vásárainkat, rendezvényeinket „eseményként” hirdetjük. Egész törzsvásárlói gárda alakult már itt ki, akikkel személyes kapcsolatom van, még ha sokukkal csak virtuálisan is. A velük való kapcsolattartás eszköze is ez az oldal. Követőink száma közel 4000.
Magánéletem legfőbb boldogsága két sikeres és tehetséges gyermekem, 34 éves villamosmérnök-informatikus Máté fiam és 26 éves animációtervező iparművész Eszter lányom. Családunk szemefénye 3 éves Szofi unokám, fiam kislánya.
Az Alapítványnak végzett munkám egy fontos célt szolgál, mégpedig a látássérült emberek hasznos és alkotó, örömteli munkába állítását, reménykedve egy fazekas foglalkoztató műhely mielőbbi létrejöttében.
Bejegyzés vége.
