Dátum: 2015 április 3-24.
Helyszín: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr
Újabb rendezvényünkre, Győrbe, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba invitálunk, ahol a „Tapintható Művészet Mindenkinek” című vándorkiállítás 4. helyszínén együtt állítanak ki kortárs képző- és iparművészek, valamint különböző fogyatékossággal élő alkotók.
Prepszl Tamás, egyik tanulónk élménybeszámolója:
„Április 28.-án nem mentem iskolába, mert felkért a Kézzelfogható Alapítvány, hogy utazzak le Győrbe, a Rómer Flóris Történeti és Művészeti Múzeumba harmadmagammal és vezessünk tárlatot az alapítvány tapintható tárlatán.
Elvállaltam és a következő történt: A múzeum aznap tematikus napot tartott, ezért 5 csoportot vártak látogatóba, vegyes korosztályban 7-10 évesektől a 14-19 éves korosztályig. Szépen dolgoztunk a megszokott módon, kalauzoltuk a bekötött szemű látogatókat az alkotások között.
A váratlan fordulat akkor történt, amikor kiderült, hogy az utolsó csoportban viszonylag rossz magaviseletű, hangoskodó, kissé arrogáns tagok vannak, akik nemigen akarták a tárlatot megtekinteni.
Kicsit megrémültem, hogy hogyan fogom őket végigvezetni a tárlaton. De megkaptam az első két fiút. A meglepő fordulat az volt számomra, hogy amint elkezdtem velük beszélgetni, teljesen megváltoztak. Jó fejek lettek, bár igaz, hogy nem tudták ki volt Árpád vezér, nem tudták hogyan szól Noé bárkájának története és azt sem tudták, hogy ki volt Noé… Ebből a csoportból 6 fiatalt vezettem körbe és mire végeztem, mind nagyon szelíd, kedves lett. Érdeklődtek a vakság iránt, tettek fel kérdéseket. Ennek hatására, mi látássérült tárlatvezetők, akik ott voltunk, azt éreztük, hogy megváltottuk a világot. A fiatalok fegyelmezetten, csendben, elgondolkozva hagyták el a múzeum területét. Azt mondta a múzeum igazgatója a történtek hatás alatt, hogy látszott ezeken a látogatókon mennyire lekötötte őket a tárlat és, hogy mennyire elfáradtak a bekötött szemű vezetés alatt.
Személy szerint azt gondolom, hogy ők nem fognak véglegesen megváltozni, de egy kis időre mi, hasonló korú látássérült fiatalok, ha mást nem is, de tapasztalatot adtunk nekik a világunkból, a mi lelkiismeretünknek pedig meghatározó élmény marad ez a találkozás.”
Bejegyzés vége.
